|
Itt kellett lennünk....
A Csereháti Esperesi Kerület 2013.03.07-én Sajópálfalán tartott lelkigyakorlatot a nagyböjti időszak mélyebb megélése jegyében. A falvakból, városokból érkező hívek lelkipásztoraik kíséretében egy tartalmas, a világ nyüzsgésétől eltávolodó, elmélkedő, tanító napot tölthettek el a Kegytemplom védelmében.
A napot Polgári atya köszöntőjével és a Kegytemplom történetének megismerésével, felelevenítésével kezdtük. Polyák Imre kerületi esperes bevezető elmélkedése után a 3. imaóra szertartása segített minket ráhangolódni a lelkiségre. A közösségi házban folytatódott az elmélkedés Tyukodi Attila perei-ináncsi parókus előadásával. A gyónás, az áldozás és a betegek kenete szentségekről folyó elmélkedés minden hallgató számára megerősítette az ezekben való részesülés fontosságát, ráhangolt, felkészített a délutáni gyónási lehetőségre. Felhívta a figyelmet arra, hogy a betegek kenetét ne féljünk kérni a haldoklóink számára, higgyen a beteg ember úgy is tudja, hogy meg fog halni, nem attól kell félteni, viszont ezáltal meg lehet szépíteni az élete hátralevő részét.
A program a templomban folytatódott a Paraklisz szertartásával, amelyet Petrasevics Dénes atya vezetett, majd a tartalmas ebéd után Juhász Géza homrogdi parókus atya előadásában szembesülhettünk az életből az életbe átlépés megrendítő valóságával. Felvezetőként egy kisfilmben egy nővérét elvesztő fiatal vallomását láthattuk, aki arról a szoros lelki kapcsolatról beszélt, ami közöttük volt, van és lesz. Majd Géza atya a halottainkkal való kapcsolattartás fontosságáról beszélt: ők már nem tudnak önmagukon segíteni, de mi az imáinkkal, a misefelajánlásainkkal segíthetjük őket. A görögkatolikus egyház az 5 halottak szombatján emlékezik meg az eltávozottakról, de az egyes emberek nap mint nap tudnak tenni annak érdekében, hogy ez a kapcsolat élő maradjon.
A napot alkonyati zsolozsmával zártuk Koleszár Ákos atya selyebi parókus vezetésével és a jelenlévő atyák segítségével a gyónás szentségében is részesülhettünk.
Úgy gondolom, hogy a jelenlévők a teljesség érzésével búcsúzhattak egymástól és a helytől is. Mindig elgondolkoztató az, hogy mikor és miért kerülnek egy helyre bizonyos emberek. Ezen a napon is így volt ez: eljöttek azok, akiknek itt kellett lenniük, találkoztak azok, akiknek találkoznia kellett, egy-egy ember jelenlétével képviselték magukat azok a közösségek, akik csoportosan nem tudtak megjelenni. Így teljes az a munka, amit a Kerület papjai végeznek és így növekszik az a közösség, amihez tartozni minden lelkigyakorlaton résztvevő hívőnek megnyugvás.
Fényképek
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó