Atyja eléje sietett….

Azt hiszem a 25 résztvevő nevében is mondhatom, hogy mindannyian az emberszerető Isten irgalmát és barátságát éreztük meg március 1-én szombaton, amikor az Abaúj-Hegyaljai Esperesi Kerület a nagyböjti időszak tartalmas eltöltését elősegítő lelkinapján vehettünk részt Sajópálfalán.
Érkezésünk után a kegykép előtt végeztük a parakliszt, ezzel egész napunkat, családjainkat esperesi kerületünket az Istenszülő oltalmába ajánlva. Ezek után a nap szervezője és házigazdája Gorcsa György kerületi esperes atya köszöntötte a résztvevőket, és kiemelte, hogy egymás iránti barátsággal az Istenre való odafigyeléssel töltsük el a napot. Mindezek után Polgári László parókus atya üdvözölte társaságunkat, valamint ismertette a templom és a kegykép történetét.
Programunk a zarándokházban folytatódott ahol elsőként Galambvári Péter atya gondolatait hallgathattuk meg a böjtről. Elmélkedése során az egyházjog idevonatkozó részét hívta segítségül rámutatva ezzel egyházunk hivatalos tanítására. Polyák Péter mezőzombori atya elmélkedése következett, aki a böjt lelki vonatkozásairól szólt, megerősítve mindannyiunkban a vágyat, hogy közelebb kerüljünk az értünk önmagát feláldozó Krisztushoz. Végezetül az esperes atya elmélkedését hallgathattuk, aki a „rejtekben is látó” Isten felénk szálló szeretetéről, a csendben folytatott helyes böjtölés evangéliumi tanácsairól beszélt. Mint minden elmélkedés után, így most is gyümölcsöző beszélgetés alakult ki a résztvevők között, ezzel is segítve kérdéseink megválaszolását. Ez a beszélgetés folytatódott az ízletes ebéd elfogyasztása alatt is, majd lelkinapunk lezárásaként a templomban vecsernyét imádkoztunk és megtekintettük az épülő kolostor munkálatait.
Hazafelé indulva meggyőződésem, hogy sokunkban megfogalmazódott egyrészt a kiváló vendéglátásnak -köszönet érte Polgári László atyának-, másrészt az egyszerű, baráti és őszinte légkörnek köszönhetően, ugyan kilóméterben nem, de lélekben mindenféleképpen lerövidült az út Tokaj és Mezőzombor, Szerencs és Abaújszántó között. De ami a legszívmelengetőbb, hogy rövid és különlegesen szép út alakult ki az emberszerető Isten és a Kerületünk tagjai között, hiszen mindannyian éreztük: az Atyaisten elénk sietett.
|